Kettős ünnepség Gyulán 2003. október 12-én

Kettős ünnepség Gyulán

„Bétölt az idő és elközelített az az alkalom, amikor a gyulai és környékbeli híveink olyan helyen gyülekezhetnek össze, ahol sok más csoport, szellemi műhely mellett az imádkozó lélek is otthonra találhat. Ahol eddig voltunk, ott is nyugodtan folyhatott az istentisztelet, akár a családi otthonra, akár a székházra gondolunk, de ez egy kicsivel másabb és több, mert itt a ház mindig benépesül ilyen vagy olyan szándékkal és céllal, és gazda nélkül szinte soha sincs. Ezt az imádkozásnak, unitárius istentiszteletnek és hitéletnek helyet adó helyiséget áldotta meg október 12-én délelőtt a Magyarországi Unitárius Egyház püspöke, Rázmány Csaba főtisztelendő.

Igazi Hálaadás Napja volt ez az alkalom, hiszen a szeptember végi ünnepet azért halasztottuk idáig, hogy ez az alkalom adjon őszinte lehetőséget a köszönetre, hálaadásra. Az egyházvezetés megjelenése emelte az ünnep fényét, hiszen itt volt Mikó István főgondnok, és nem utolsósorban az ide beszolgáló püspökhelyettes-lelkész, e sorok írója és családtagok, ismerősök, barátok, testvéregyházak képviselői, híveink, szimpatizánsaink. Az avatóbeszéd után a beszolgáló lelkész úrvacsorára készítette fel a gyülekezetet, amit aztán a főpásztorral együtt közösen szolgáltattak ki. A liturgikus rész után alkalmi versek hangzottak el. Az egyetemes egyház üdvözletét és jókívánságait Mikó István főgondnok tolmácsolta a jelenlévőknek. Megköszöntük azoknak a fáradozását, akiknek utánajárása folytán sikerült ezt a helyiséget megkapni és azoknak, akiknek rokonszenve, jósága hozzájuttatott e hajlékhoz. Adja az Isten, hogy mindig legyenek, akik előtt megnyíljon az ajtó!

Fél délidőben, innen az Esze Tamás utca 2. szám alatt lévő háztól átvonult a hálaadó gyülekezet a Művelődési Központ „B” épületéhez (volt járási könyvtár), hogy folytatódjon az ünneplés. Itt is többen várakoztak már, köztük Dr. Perjési Klára, Gyula város polgármesternője és más jeles meghívottak, hogy leleplezzük József Dezső unitárius művész-rajztanár emléktábláját. József Dezső, mint oly sok jelese a széles hazának, az erdélyi Firtosváraljáról származott el a trianoni tragédia után. A 20-as években oroszlánrészt vállalt a szülőföldjüktől elszakadt unitáriusok gyülekezetté szervezésében. Vallásához, egyházához való hűségét megtartotta mindhalálig, 1965-ig. A második világháború utáni nagy hitrontásban is megmaradt a gyülekezet lelkiismeretének, bár nem nézték ezt neki sem jó szemmel, hiszen a város művelődési életének szervezője, irányítója, sok-sok tehetség felismerője, útjaiknak egyengetője volt. A 2000-ben megjelent „Békés Megye Képes Krónikája” megemlíti, hogy a híressé vált Kohán György, és még híresebb Koszta Rózália művészek, „mint mások is Gyulán”, nála kezdtek el festeni és végezni tanulmányaikat. Az Erkel Ferenc Múzeum Barátainak Egyesülete egyik tagja, aki a Szórványgyülekezetünk jegyzője is, – Gyarmathy Zsolt tanár – említette egyik beszélgetésünk alkalmával, amikor József Dezsőről esett szó, hogy jó lenne emléktáblát avatni, így megörökíteni az erdélyi unitárius művész áldozatos ténykedését. Kis egyházunk nevében fel is vállaltuk a kezdeményezést. Megkerestük a Polgármesteri Hivatalt, ahol a polgármesternő nagy szívélyességgel fogadott és felkarolta ügyünket. Ennek nyomán sikerült az emléktáblát elkészíttetni az Unitárius Egyháznak és Gyula Város Polgármesteri Hivatalának.

A táblaavató beszédet e sorok írója tartotta, József Dezső érdemeit, D. Nagy András helytörténész méltatta, a táblát Rázmány Csaba püspök és Dr. Perjési Klára polgármester asszony leplezte le. Rózsavölgyi Kata gimnáziumi tanuló verset szavalt. Főtisztelendő urunk és más egyházi személyek is áldást mondtak az emléktáblára.  Úgy érezzük, hogy istenáldotta volt ez a nap mindenki számára, de az unitáriusok számára főleg, mert újra megmutathattuk, hogy elévülhetetlen történelmi értékeink vannak, és azokat meg akarjuk őrizni és mutatni mindenkinek, hogy „látva lássanak”, és megérezzék és megértsék a kétkedők is, hogy nélkülünk nem létezik a magyarság történelme itt a Kárpát-medencében.

Legyen még sok ilyen szép napunk szép hazánk e kis zugában is.   Balázsi  László